A mostani elemzésben egy szerény helyzetben levő, ám boldog család mutatkozik be. Szomorú, hogy ezt a cikket lényegesen kevesebben posztolják és nézik, mint azt, aki panaszkodik, hogy hó végén nincs mit ennie, mert huszonnyolcadikán kezdi el beosztani a pénzt. Szerencse viszont, hogy az említett család nem fogja fel tragikusan a dolgot, mint az akinek ennél jóval több van a zsebében, csak éppen nem képes a jövőre gondolni. Lássuk a másik oldalt!
A következő cikkben ezt a több helyen is sántító történetet szeretném saját szemszögemből elemezni. Célom, hogy az általános depresszív látásmódot egy kicsit felderítsem. Véleményem szerint ugyanis sok helyen a probléma ott gyökerezik, hogy sokan keseregnek, panaszkodnak és erre van is igény. És ugye az igény generálja a kínálatot. Pedig van megoldás! Figyeljetek!