A mostani elemzésben egy szerény helyzetben levő, ám boldog család mutatkozik be. Szomorú, hogy ezt a cikket lényegesen kevesebben posztolják és nézik, mint azt, aki panaszkodik, hogy hó végén nincs mit ennie, mert huszonnyolcadikán kezdi el beosztani a pénzt. Szerencse viszont, hogy az említett család nem fogja fel tragikusan a dolgot, mint az akinek ennél jóval több van a zsebében, csak éppen nem képes a jövőre gondolni. Lássuk a másik oldalt!

"Két éve neveli egyedül a gyermekeit Makó-Rákoson Szabó István. Az összetartó, boldog család kevés pénzből gazdálkodhat. Az apa és nagyfia minden munkát elvállal, hogy jobb életük legyen."

Elkeserítő, de tény, hogy manapság a házasságok 70%-a válással végződik. A kapcsolatokéról pedig már ne is beszéljünk. A beszámoló apukával is ez a sajnálatos esemény történt, de nem hagyja magán eluralkodni a borút, hiszen gondolnia kell két gyermekére, akiket ha már az édesanyjuk elhagyott, legalább szerető, gondoskodó apjuk és reális jövőképük legyen.

"Ne halat adj a szegénynek, hanem tanítsd meg halászni"

elven neveli a gyerkőcöket apuka. Így válnak életképes felnőtté, akik a leglehetetlenebb helyzetben is fel fogják találni magukat és nem vesztik el a fényesebb jövőbe vetett bizalmukat. És ezért olyan boldogok ők. Persze, itt nem a középkorra kell gondolni, amikor sanyargatták magukat az emberek a vallás nevében, hogy "majd a túlvilágon jobb lesz", hanem a jelenlegi helyzetből hozzák ki a legjobbat.

"Szabóéknál lekvárból nincs hiány. Tele van vele a spájz. – Én magam főztem. Van meggy- és szilvalekvárunk, a sárgabarack és az őszibarack már elfogyott."

Hát igen, akinek van akár egy köpetnyi kertje, annak ki kell használnia a lehetőségeket. Lehet, hogy sok munka van vele, meg hát munka után már a fenének van kedve foglalkozni vele, de a magunk által termesztett gyümölcsnél/zöldségnél nincs finomabb. És, hogy a blog témájánál maradjunk, nincs is annál olcsóbb! Persze, mondhatjuk, hogy a termesztés többe kerül, mint megvenni (ami egyébként nem igaz, maximum kényelmesebb, dehát a saját munkánkat saját magunk/családunk részére már csak nem fogjuk anyagiasítani), de ne csak az árát nézzük! Nézzük azt, hogy pontosan tudjuk, hogy mit permeteztünk rá, milyen génkezelést alkalmaztunk, hány napja utazik a kamionban (ugye, ha a saját termésünkről van szó, ezek közül egyik tényező sem áll fent).
Válasszuk a legigénytelenebb zöldségeket/gyümölcsöket, ha minél kevesebb időt szeretnénk vele tölteni. Ilyen pl. a csicsóka, zöld spárga.
De pl. a málna is viszonylag kevés időt igényel. Nem kell minden tavasszal újra palántázni, gyönyörűen kitelel, tavasszal felkötözzük egy nem túl napos helyre, gyakran locsoljuk majd pedig élvezzük termését.
"De a locsolás sok időbe telik" - Igen, ha nem automatizálod. Egy csapra szerelhető időzítő párszáz forint, csak egyszer kell megvenni és tengernyi időt nyerünk, ami idő alatt akár még több pénzt is kereshetünk. Hiszen a termesztéssel pénzt spórolunk meg, plusz az egészségünkre is vigyázunk (ami, mint tudjuk szintén visszavezethető a spórolásra, hiszen a gyógyszer sem olcsó). Fúrt kút megléte ajánlott :)

"A mélyhűtőt a kertben termett finomságokkal pakolták meg, borsóval, babbal, tökkel. Pici pohárkákban eper és málna is került a fagyóba, hogy legyen télen is egy kis gyümölcs a gyerekeknek. Céklából is rendesen termett az idén, amit nagyon szeret a család."

Pontosan erről beszélek! Az előrelátásról. A lekvár, a befőtt, a kompót, a lecsó stb. mind mind nagyon okos módja annak, hogy a nyári finomságokból télen is magunkhoz vehessünk egy kicsit. A cékla pedig egy igazi vitaminbomba, így aztán nyugodtan mondhatunk a gyereknek nemet a novemberi eperre lelkiismeretfurdalás nélkül. hiszen a szervezetének ezzel nemhogy rosszat, de egyenesen jót teszünk. Csak el kell neki magyarázni, megtanítani a miérteket.

Sajnos januárban a mentő vitt kórházba. Rosszul lettem a buszmegállóban. Kiderült, hogy van egy veleszületett betegségem. (...) A gyógyszerek, amiket kaptam, sokat javítanak a helyzetemen. Fel kellett adnom az állásom. A régi munkahelyemen hegesztő-munkavezető voltam. A betegség után közmunkás lettem. Soha nem éltünk fényesen, de ebben az időszakban csak 104 ezer forint volt családi pótlékkal és gyerektartással együtt a bevételünk. Szerencsére november 11-étől újra hegesztőként dolgozom. A jövő hónaptól javul majd az anyagi helyzetünk.

Minden elismerésem apukának és a két gyereknek, hogy ilyen ínséges és nehéz időkben is ennyire összetartottak és tettek a jobb létért. Dolgos, szorgalmas emberek és ennek bizony megvan az eredménye! Ritka kincs a család, becsüljük meg és tartsunk össze a legrosszabb helyzetekben is, hiszen akkor van legnagyobb szükségünk egymásra! Ne feledjük, csapatban minden könnyebb. Oszd meg szeretteiddel az örömödet és megkétszereződik, oszd meg bánatodat és megfeleződik. :)

"István a munkaidőn túl is elvállal mindenféle munkát, amivel pluszpénzt lehet keresni. Attila is elkíséri. – Kérés nélkül jön velem, akár fát vágni az erdőbe. Nagyon dolgos gyerek. Itthon is sokat segít. Ő gyújt be, és ő mos ránk. Én pénzt keresek, mosogatok és főzök.(...) Az asztal és a pad is a mi munkánk. Az anyagáért pedig megdolgoztam. Munka fejében kaptam a 250 éves vízimalom gerendáiból vágott deszkákat – mutatta büszkén az apa."

Ne féljünk segítséget kérni. Az emberek általában szívesen segítenek, ez annak köszönhető, hogy kicsit szeretik többnek érezni magukat a másiknál (ne valld be másoknak kedves olvasó, de légy őszinte magadhoz...). De semmi baj, mert ami nekem rutinmunka, az másnak szakembert igénylő feladat. Ha a szomszédban élő idős néninek faleveles a kertje, de ő már nem tudja gondozni, ajánld fel neki, hogy gondozod, cserébe törje meg neked a kertben termett diódat/varrja meg a télikabátodat stb. Ha nem gondozza a kertjét, kérd meg hogy használhasd és a terményt megosztjátok. Ennek kb. még millió verzióját lehet kitalálni különböző szomszédokra, ismerősökre, rokonokra.
A cserekereskedelem régen is elfogadott dolog volt, és miért ne lehetne ma is?
Igen, lehet, hogy a világ valahol ott romlott el, ahol a pénzt feltalálták. Nekünk ezzel együtt kell élni, de nem kötelező az élet minden területén kizárólag a pénzre hagyatkozni.

"– Nézd, milyen hajóm van! – szólt közbe a kis Lekvár. – Apa készítette nekem, meg a repülőt is, meg az adventi koszorúkat is! Megmondjam, miért tud ilyeneket csinálni? Mert kiskorában alig volt játéka, és saját magának csinálta! – tudtuk meg a kézügyesség eredetét."

Nekem is volt gyerekkoromban apukám által barkácsolt babaházam. Nem feltétlen azért mert nem tehették volna meg a szüleim, hogy vesznek egyet. Inkább csak örömet szeretett volna okozni (ami egyébként mindennél nagyobb volt). Emlékszem, hetekig nem mehettem be a garázsba, nehogy meglássam a nagy művet, ami aztán a karácsonyfa alá került. Nagyon nagy becsben volt a babaház, a benne levő bútorok is az ő keze munkája voltak. Függönyt, takarókat, apró szépítgetéseket pedig anyukám csinált.
Na, de ez nem a nosztalgia-blog, ezzel csak épp arra akartam kilyukadni, hogy ez is olcsó ám mégis sokkal-sokkal szívhezszólóbb módja, hogy gyermekünket megörvendeztessük. Ehhez ismét az helyes értékrendek felé kanyarodnék vissza, amiről nem kívánok kioktatást tartani, hiszen nekem még nincs gyerekem, tehát nem vagyok azzal tisztában, hogy milyen az, ha kiközösítik a gyereket azért mert Ipad helyett apa által készített babaházat kapott. De én is voltam gyerek és nálunk is voltak "nagymenők" akiknek márkás játékuk volt, először kaptak mobiltelefont stb. de valahogy nekem (és akikkel akkor barátkoztam) nem volt ez fontos. Mi egymással játszottunk, nem foglalkoztunk a "menőbbekkel" és ők sem velünk, mert nem vettük fel a heccelést.

Mert én már akkor tudtam, amit sok felnőtt ma sem tud: nem a márkás ruha, telefon, külsőségek teszik az embert azzá, ami.
Tényleg szükséged van rá?

Olvassátok el a cikk végét itt és mindenki maga döntse el, hogy mi is az ami valóban fontos és mi az, ami csak sallang az életében:
http://www.delmagyar.hu/alapitvany/lekvart_is_foz_a_ket_gyereket_egyedul_nevelo_apuka/2498868/