A következő cikkben ezt a több helyen is sántító történetet szeretném saját szemszögemből elemezni. Célom, hogy az általános depresszív látásmódot egy kicsit felderítsem. Véleményem szerint ugyanis sok helyen a probléma ott gyökerezik, hogy sokan keseregnek, panaszkodnak és erre van is igény. És ugye az igény generálja a kínálatot. Pedig van megoldás! Figyeljetek!
"Október 28-a van. Szabadnapos vagyok.(...) Belenézek a pénztárcámba. Tulajdonképpen gazdag vagyok, ezt most konstatálom. Van benne 12.000.- ft… Ez egészen 10-ig kell hogy kitartson. (...)"
Ha valaki előre tervez, hogyan jut el odáig, hogy tényleg 12 ezer ft-ja legyen 13 napra?
Ugye ha valakinek gyereke van az felelősség. Felelősséget vállalni pedig azt jelenti, hogy gondolunk a jövőre is. Vajon a cikkíró mire gondolt tizedikén, amikor megkapta a fizetését? Mert arra biztosan nem, hogy a hónap 30-31 napból áll és minden nap szeretnének enni/inni/fűteni stb. De ha nincs gyerek ez akkor is érvényes, mert magamnak is meg kell ugyanezeket teremteni.
"Az első problémakör, hogy el kell jutnom munkába. A munkahelyemre nem jár busz. Nincs tömegközlekedés. Valami van ugyan, de a lakóhelyemről megközelíthetetlen a hely. Talán több órával, több átszállással meg tudnám oldani. Furcsa paradoxon, hogy autóval a legolcsóbb. Minden alkalom, hogy bejussak 1000 ft-ba kerül. Most 3 napig itthon vagyok, utána megint 3 napot dolgozom. Tehát rögtön félre is teszek 3000 ft-ot. Dolgozni kell, hisz akkor még ennyi se lesz."
Én tudok az autónál is olcsóbb megoldást. Úgy hívják, hogy kerékpár! Kicsit kellemetlen a hidegben elindulni, de higgyék el mások is csinálják, nem halálos. Pénztárcabarát, környezetkímélő, napi sport is le van tudva. Az autó árából akár a gyereknek is tudunk venni egy bicajt, amivel ugyanúgy lehet iskolába kísérni ha éppen nem bízunk a környékbe/gyerekbe stb.
Ezen kívül ha valaki távolabbra kényszerül, próbáljon utazó közösséget szervezni. Ezt most nem fejteném ki bővebben, mindenki tudja mire gondolok.
"Nem áll hegyekben a ruha itthon, mosni kell. A gyereknek van 3 nadrágja, abba jár. Én nem tudom mit csinálok rosszul, de mindig hónap végére fogy el a mosószer és az öblítő. Tesco mosógélt használok, ez 655 ft és az öblítő 579 ft hozzá. Puff neki… "
Nem is szükséges, hogy hegyekben álljon otthon a ruha, és a gyereknek (aki két hónap múlva kinövi és ha normális értékrendekkel neveltünk akkor a márka is hidegen hagyja) amúgysincs szüksége több nadrágra. De ha mégis, akkor bemegyünk egy turkálóba, ahol párszáz forintért lehet jobbnál jobb nacikat, pulcsikat, pólókat, kabátokat venni. És ami a legjobb az egészben, hogy ha nem hordja rongyosra akkor tovább is adhatunk rajtunk, erre valók a facebook csoportok, piacok, vatera stb.
Ha mindig hó végén fogy el a mosószer meg az öblítő, akkor nagyon egyszerű a válasz: Hó közepén kell megvenni, hogy legközelebb is akkor fogyjon el, amikor még nem értük el a kiadásaink végét. Sőt, ha nagyon garasoskodni akarunk, akkor az öblítőt akár el is lehet hagyni, semmi nem fog történni. A ruhák ugyanúgy tiszták lesznek, csak nem lesz olyan erős illatuk. Ugye ez azért kibírható...
Egy pólót télen nem csak egyszer lehet hordani, több napra is fel lehet venni nyugodtan, valószínűleg senki nem fogja levenni rólunk és adni egy másikat. De ha mégis, akkor nyertünk egy pólót. :) Nadrággal ugyanez a helyzet. Persze, gyerekeknél máshogy megy a dolog, de azt nem gondolnám, hogy egy iskolás gyerek naponta önti le/keni össze stb. a ruháit. Ha csak apró folt van, ki lehet mosni kézzel is, nem szükséges két órán keresztül pörgetni a mosógépet. Ha indokolt, használd a felesprogramot. Ha csak pár napos pólók, viszonylag tiszta ruhákat mosol, gyakorlatilag frissítés céljából, bőven elég a felező is. Szépen kimossa feleannyi vízből, feleannyi áramból. Na erről most ennyit, lépjünk tovább.
"A gyerek 4-ig iskolában van, tehát általában csak vacsorára kell valamit csinálnom. (...) 1. nap: Bundás kenyér paradicsommal: na ahhoz kell 10 tojás, meg egy kenyér. 400 ft a tojás, szép sárga jó nagy, nem bolti, itt helyben veszem a faluban. Plusz a kenyér. 200 ft. Plusz a paradicsom. Az is 400 ft lesz, de legalább marad belőle."
(Kanyarodjunk csak vissza: ha faluban lakunk és dolgozunk, akkor akár a gyalogos munkába járás is szóba jöhetne, nem?)
A második nap nem annyira érdekes, jöjjön rögtön a harmadik:
"3. nap. Rántott húúúúúús. Van egy kis csirkemell filé a fagyasztóban. Sütök hozzá krumplit. És ha marad addig paradicsom, akkor paradicsom saláta. A panírhoz van tojás (a bundás kenyérhez úgysem használom el az összeset), liszt még van, zsemlemorzsa is. Krumpli és olaj viszont kell. A krumpli olyan 400 ft körül lesz, az olaj meg 400 ft egy üveggel. "
Rántott hús vacsorára? Már megint csak azt tudom erre mondani, hogy ha a gyerek evett ebédet, akkor minek neki rántott hús vacsorára? Az jó lesz hétvégén ebédre, ha már egyszer nem vagyunk eleresztve, pláne ha még olajunk sincs otthon. Na ezt is előre kell tervezni, hogy ne hó végén vakarjuk a fejünket. (egyébként kisüthető zsírban is, illetve a használt olajat végtelen alkalommal lehet felhasználni kis túlzással)
Negyedik nap szintén rendben van. Borsófőzelék a menü, ami egészséges, laktató, vacsorára is úgy-ahogy elfogadható (bár még mindig feleslegesnek érzem a főtt ebéd után)
Ötödik nap, bolognai. A véleményem az előzőhöz képest nem változik.
Arról ugyan nem szól a posztoló, hogy ő mit eszik ebédre. Ha szerencséje van, akkor a munkahelyén étkezhet. Ha nincs, akkor főzi magának az előbb felsorolt menüt. Ez esetben viszont akkor is elég kétnaponta egyszer főzőcskézni (pl. nagy adag borsófőzelék virslivel), amivel villanyt, gázt és IDŐT takarítunk meg.
"Valamikor be kell iktatnom egy papír írószert. A gyerek elhasználta a színes ceruzát. Hát ő az, akin biztosan nem spórolok. Háromszögletes (könnyebb fogni mint a hagyományosat, most tanul írni ez az én dilim, mint minden anyának én is neki a legjobbat), ez 1500 ft egy csomaggal.(...) Kell narancs és banán. Meg alma. Sokba kerül."
Pedig ha valamin, akkor pont azon a nyomorult háromszögletű ceruzán kéne spórolni és rögtön 1500-ftal lenne több a pénztárcánkban, ami valljuk be ilyen szélsőséges helyzetbe már igen sokat nyom a latban. Ha ügyesen vásárolunk, akkor akár másfél kiló csirkehússá is változtathatjuk a háromszögletes ceruzát. És ezen sokkal jobban megéri takarékoskodni, mint a kaján. Ugyanis a ceruza elkopik, eltűnik, eltörik stb. nincs hosszútávú hatása. Míg a testünket az étellel gondozzuk, ha folyton szénhidráttal tömjük, annak káros hosszútávú következményei lehetnek és az sem az egészségi állapotunknak, sem a pénztárcánknak nem tesz jót.
Nem szükséges narancsot meg banánt enni. Együnk idénygyümölcsöt, amíg ilyen a helyzet! Az alma és a körte mindig olcsóbb és százszor egészségesebb, mint a tészta meg a kenyér. Persze, mondhatjuk hogy ha az a kedvenc, ne kelljen már nyomorogni. Nem kell, csak el kell napolni addig amíg nem rendeződik a helyzet.
